Embrió.
Sejtek és idegek egymáshoz tapadnak
Együtemmé oldja a vörös ár,
Apró nyúlványok folyammá dagadnak...
A csendet áttöri egy sikoltás.
A vágynak boldog kezdeménye,
Semmi ágán guggoló magány.
Felcsillan a tejút messzesége,
S a végtelenbe álmodja magát.
1997.06.02
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
